Ha nem követted az előző bejegyzéseket, akkor mielőtt belekezdenél az olvasásba, érdemes lehet megnézned a pajzsmirigyről szóló írás bevezető gondolatait is.
A tüdő létfontosságú szervünk, a légzés által lehetővé teszi, hogy éljünk. Így, ha probléma merül fel a tüdővel kapcsolatban, az lehet a létezésemmel kapcsolatos probléma.
A tüdő két „szárnyával” a szabadságot, önállóságot képviseli. A be- és kilégzés által teremt és tart fenn kapcsolatot köztem és a külvilág között. A külvilághoz pedig a kommunikáció által kapcsolódom. A belégzéssel megszerzem azt, ami pozitív, és az élethez szükséges; a kilégzéssel pedig megszabadulok attól, ami negatív, és nincs már rá szükségem. Légzéskor az adok-kapok egyensúlyban van.
A tüdővel kapcsolatos problémák esetén feltehetem magamnak a következő kérdéseket: Mit nem akarok befogadni? Mit nem akarok odaadni? Mi gátol meg abban, hogy önállóbb, szabadabb legyek? Mivel nem akarok kapcsolatba lépni? Mit nem tudok kimondani?
Dohányzáskor a valódi kommunikációt és szabadságot a cigaretta által helyettesítem.
Nem tudom szabadon és pontosan kifejezni érzéseimet, vágyaimat, igényeimet. Nem mondom ki bátran azt, ami belülről feszít, foglalkoztat vagy ami félelmet kelt bennem. Helyette füstöt eregetek.
Ha füstfelhőbe burkolom magam, egy „védőzónát” vonok magam köré, ami megvéd, biztonságot nyújt a külvilággal szemben, egyben el is távolít tőle. Megvéd attól is, hogy az igazsággal szembesülnöm kelljen. Megvéd a kellemetlen, nehéz (társas) helyzetektől. A füstfelhő létrehozásával távolabb űzöm azt, ami ijesztő, így erőt és bátorságot merítek.
A füstfelhő által ködösíthetek is. Ködösebbek lesznek az elhatározásaim (kevésbé vagyok képes fontos döntéseket határozottan meghozni).
Dohányozhatok azért is, hogy az idegességem, belső feszültségem levezessem. Egyrészt a fennálló feszültség megszüntetése érdekében biztonságra, megnyugtatásra (babusgatásra) vágyom, másrészt a bennem felgyülemlett feszültséget ki kell adnom magamból, a nyomást csökkentenem kell a „gőz” kiengedésével.
A cigarettázás felgyorsítja a szívritmust is, ezáltal felpörget. Úgy érezhetem, hogy unalmas az életem, és fel kell dobnom. Lehet, hogy kalandvágyamat, a szabadság iránti vágyamat nem élem ki megfelelő mértékben.
Mikor nincs szükségem már a cigarettára?
Ha felismerem, hogy vannak a kommunikációval kapcsolatos problémáim, és melyek azok. Ha már bátran, őszintén ki tudom fejezni a valódi szükségleteimet, igényeimet. Ha ködösítés helyett átlátom a dolgokat. Ha megtanulom az agressziómat kezelni, és bátran belemenni a vitás helyzetekbe.
Ha megtanulok bátran továbblépni az önállóság, szabadság útján, beleengedni magam az élet áramlásába; ha életemet aktívan, energikusan tudom irányítani. Ha képes vagyok megvédeni magam az egyes problémás helyzetekben. Ha merem azt az életet élni, amit valójában szeretnék.
Ha felismerem, hogy a cigaretta a menekülés eszköze volt, és más eszközt keresek, amire tudok támaszkodni, amiben meg tudok bízni. Ha (bizalommal) közelebb engedem magam az emberekhez – akkor már nincs szükség a köztünk lévő „falra”.
Ha más élvezetek után nézek, melyek valóban tartalmasabbá teszik az életemet.
Képzeljük el Sanyit, akinek élete csupán egy példa a sok közül. Szülei sosem hagyták érvényesülni. Mindig mindent jobban tudtak; bármibe kezdett, nem voltak megelégedve vele. Sanyi véleményét sosem hallgatták meg, nem érezte, hogy értékelnék, figyelnének rá. Nem érezte, hogy fontos számukra ő maga vagy amit tesz. Anyja apját is irányította, mindig az ő szava döntött, mindig neki sikerült átvinnie a saját akaratát. Apja dohányzott.
Sanyi azt a tapasztalatot szerezte gyerekkorában, hogy ő nem elég erős, határozott, nem tud aktívan cselekedni. Tudat alatt szeretett volna férfiasabb, határozottabb, erősebb lenni. Szerette volna megvédeni magát. Szerette volna elmondani, mi bántja, mire lenne szüksége. Szerette volna azt tenni, amihez kedve van. De mégsem tette. Ha kihívásokkal találkozott, kevésnek érezte magát a problémák megoldásához, igyekezett azokat hárítani.
Mikor behívták katonának, számos olyan helyzettel találkozott, ahol erősnek, férfiasnak kellett volna mutatkoznia; ahol határozottan és hatékonyan kellett volna bizonyos problémákat megoldania; ahol társaival szemben is meg kellett volna védenie magát. A bevonulás után nem sokkal elkezdett dohányozni.
Később, mikor megértette viselkedésének mozgatórugóit, képes volt fokozatosan határozottabban, magabiztosabban fellépni, megvédeni magát, bátran meghozni a saját döntéseit. A dohányzásra sem volt már szüksége, fokozatosan leszokott.
Paholcsek Erika (Lelki spektrum)