Az önismeretről szóló bejegyzésben írtam róla, hogy vannak olyan területei személyiségünknek, amiket nem látunk, nem veszünk róluk tudomást, tagadjuk, hogy vannak. Ezeknek a területeknek a felismerésében lehetnek segítségünkre testünk fizikai tünetei.
A következőkben olvashatod majd pár fizikai tünet lehetséges értelmezését. A sort a pajzsmiriggyel és annak „normálistól” eltérő működésével kezdem.
Nem először írom le, de mégis ide kívánkozik, hogy minden ember egyedi, ezért minden tünet és annak értelmezése is az. A konkrét eset ismerete nélkül csak általánosságban lehet beszélni, tehát semmi sem kőbe vésett, amit itt vagy egy könyvben olvasol. Nagy vonalakban azonban az általános értelmezés is segíthet, és közelebb vihet az adott személy viselkedésének jobb megértéséhez. Ezen kívül egy-egy tünetet is meg lehet ragadni különböző nézőpontokból, és az, amit én itt leírok, csak az egyik a többféle megközelítési mód közül.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor értelmezem, a tünetek jelentését próbálom megfogalmazni, semmiképpen sem ítélkezem. Kinek ebben, kinek abban van fejlődnivalója, és a tünetértelmezés segítséget nyújt az előrejutásban. Ezt különösen akkor tartsd, kérlek, szem előtt, ha úgy érzed egy-egy Rád vonatkozó kijelentés hallatán, mintha arculcsaptak volna. Lehet, hogy fájó, dühítő, kétségbeejtő egy-egy mondat, de a legjobb szándékkal íródik, és ha már kevésbé érzed a „pofon” nyomát, akkor kifejezetten felszabadítóan tud hatni.
A pajzsmirigy nevében ott a pajzs, a védekezés szimbóluma. Mutatja, hogy mennyire tudok kiállni magamért, hogyan hárítom el az engem ért támadásokat, veszélyeket. Képes vagyok-e energiát mozgósítani a harchoz, ha szükséges? „Fel tudom-e szívni” magam? Erőt tudok-e gyűjteni az előttem álló feladatokhoz, ahol bátorságra, talpraesettségre, vagányságra van szükség? Kicsattanok-e az életerőtől? Bele tudok-e állni karakánul a feladatba? Felvállalom-e egyáltalán a „harcot” (=az előttem álló feladattal való megküzdést)? És ha felvállalom, úgy állok-e ki a harctérre, magabiztosan, ahogy egykor a lovagok tették, bőven felfegyverkezve vagy gyengén, félénken, visszahúzódva, erőmet nem használva vánszorgok oda?
A pajzsmirigy a torok területén található, a torok pedig a kommunikációt és kreativitást jelképezi. Kérdés, hogy milyen a kommunikációm saját magammal és másokkal. Hogyan juttatom érvényre a kreativitásomat? Bátran felhasználom-e minden eszközömet arra, hogy szabadon kifejezhessem magam?
Amikor a pajzsmirigyem alulműködik, akkor kevesebbet mutatok bátorságból, jó kiállásból, a feladatok felvállalásából, mint amennyi kívánatos vagy amennyire képes volnék. Ha túlműködik, akkor pedig ott is beteszem magam a feladatba, ahol nem vagy kevésbé kellene.
A pajzsmirigy az életerő képviselőjeként energiaraktárként is működik. Képzeld el, hogy életed minden napjára kapsz egy pohárnyi energiát. Nap végére a pohár tartalma „megromlik”, azt másnapra nem tudod hatékonyan elraktározni.
Pajzsmirigy-alulműködésnél szeretném az időt lelassítani, megállítani, hogy a rendelkezésemre álló energiát lassabban, hosszabb idő alatt használhassam fel. Mondjuk úgy, hogy nem iszom ki minden nap a teljes poharat, de mivel annak tartalma nem áll el, másnapra nem marad belőle (meg ugye a másnapit sem használom fel teljesen), így összességében kevesebb lesz a rendelkezésre álló energiám, mint amennyire szükségem lenne.
Pajzsmirigy-túlműködésnél siettetném az időt, túl gyorsan iszom ki a napi adagot (és délutánra már elfogy), nagyobb elánnal vetem bele magam a feladatokba, mint amekkora energiám valóban van azok végrehajtásához, így lesznek olyan, számomra fontos feladatok, amelyekre már nem marad elég erőm (és időm).
Mindkét verzió, az alul- és túlműködés is oda vezet, hogy lassan haladok előre a fejlődésem útján. Alulműködés esetében azért, mert nincs elég energiám a cselekvéshez, túlműködésnél pedig másra folyik el az energia, nem a saját utamra.
A lentiek csak lehetőségek, a valóságban természetesen még számtalan variáció létezik, de nézzünk két fiktív személyt, akiknek pajzsmirigyproblémái lehetnek:
Marika hajlamos az elkeseredésre; a vele történő eseményeknek inkább elszenvedője, mint alakítója, ezért a világot ellenségesnek éli meg. Mintha elrobogna mellette az élet, mint egy gyorsvonat, és ő tehetetlenül nézi. Az az érzése, hogy mindig annyi dolga van, és sosem ér a végére. Ha igent vagy nemet kell mondani, inkább nemet mond; hosszú időbe telik, míg ráveszi magát a következő feladat elvégzésére, ha egyáltalán ráveszi. Sokszor nem tudja, hogyan reagáljon egy-egy eseményre, történésre. Neki a hosszú évek alatt kialakult viselkedési mintázatok eredményeképp pajzsmirigy-alulműködése lesz.
Petra mindig pörög. Folyamatosan programja van, mindenben aktívan részt vesz, amiben csak lehet. Mindent szeretne gyorsan megoldani, túl lenni rajta. Mindenkinek segít, aki csak megemlíti neki a legapróbb problémáját; mindennek ráér utánanézni; mindig ismer valakit, akit felhívhat, akinél közbenjárhat ismerősei érdekében. Ha valamiben nem venne részt, úgy érezné, kimaradt valami fontosból. Hajlamos túlvállalni magát. Sokat markol, de közben keveset fog. Ritkán van egyedül, mindig eltereli valami a figyelmét; a sok pörgés közepette nincs egy nyugodt, csendes perce. Neki pajzsmirigy-túlműködése lesz.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni: nem jó vagy rossz, ha így vagy úgy viselkedem. Úgy csinálom és kész. A tünet pedig akkor képződik, ha nem tudom magamról (eléggé), hogy úgy csinálom.
Paholcsek Erika (Lelki spektrum)