A fejfájás a szellemi erőfeszítéssel járó munka terjedésével és az egyéb szellemi kihívások növekedésével széles körben jellemzővé vált. Mi áll a hátterében? (Az alábbiakban fejfájás alatt jellemzően a tenziós fejfájást értem, de a magyarázat más típusú fejfájáshoz is passzolhat.)
A fej (az irányítószerv) és a test többi része között folyamatos az energiaáramlás. Ha ez a körforgás a fej (intellektus) és a szív (érzelmek) között blokkolódik, mert a fej szerepét túlságosan vagy épp kevésbé hangsúlyozzuk, vagyis túl sok (vagy túl kevés) energia reked a fejben, és az nem tud lefelé áramlani, fejfájás alakul ki. (Ha túl kevés az energia a fejben, az a homályos gondolkodás, önbecsapás, szédelgés témája, de most a jellemzőbben előforduló túlhangsúlyozásra koncentrálok.)
Milyen tipikus esetei lehetnek lelki szempontból a fejfájásnak (nem teljeskörű a felsorolás!) és mit kell ahhoz tudatosítanom, hogy az ritkábban vagy egyáltalán ne térjen vissza?
- Tele vagyok gondolatokkal, ötletekkel, túlságosan is töröm a fejem, de nem valósítom meg őket. Belül szétfeszít az energia, de azt nem viszem át cselekvésbe.
–>Lehet, hogy nemcsak keresgélnem kellene, hanem meg is kellene találnom a tényleges megoldásokat. Határozott döntésre van szükségem.
–>Ha kikapcsolok, kicsit mással foglalkozom és/vagy más irányból, nézőpontból közelítem meg a problémát, könnyebben célhoz érek.
- Túlságosan nagy akaratot viszek bele a cselekedeteimbe. Amit a fejembe vettem, attól nem tágítok (fejjel megyek a falnak). Azt szeretném, ha a saját elképzeléseim szerint alakulnának a dolgok.
–>Figyelembe veszem a körülményeket, másokat és a saját érzéseimet is.
–>Felismerem, hogy nem feltétlenül az vezet az optimális megoldáshoz, ha csak a saját gondolkodásmódom érvényesül.
- Túl gyorsan akarok elérni valamit, csak a céljaim lebegnek mereven a szemem előtt, csak azokra fókuszálok és nem hagyok magamnak időt a regenerálódásra, kikapcsolódásra.
–>Elfogadom, hogy nem kaphatok meg mindent azonnal. Türelemmel várok.
–>Felismerem az igényemet a pihenésre.
- Túl magas elvárásokat állítok magam elé, amivel erős teljesítménykényszernek vetem alá magam. Gyakran törekszem a tökéletességre, sőt, el is várom magamtól. Sokszor ez összekapcsolódik a jövő miatti szorongásommal.
–>Kevésbé vagyok kritikus magammal, nem ítélkezem magam felett.
–>Elfogadom a hibázást, a sikertelenséget is. Reális igényeket támasztok magammal szemben.
–>Hálás vagyok azért, amim van.
- Nehezen kapcsolom össze a fejemet és a testemet, vagyis nehezen fejezem ki vagy fogadom el az érzéseimet, vagy a sok agyalás által egyenesen elfojtom őket. Az is lehet, hogy nem hallgatok az érzéseimre, mert túl racionális vagyok.
–>Külső elvárások helyett a saját érzéseimet helyezem előtérbe.
–>Az ösztönös megérzéseimre, első benyomásaimra hallgatok, azok alapján hozom meg a döntéseimet.
- Elmenekülök a problémáim elől és inkább görcsösen, erőltetetten mással foglalkozom.
–> Bátorság! Szembenézek a nehézségekkel (és akkor ki is derülhet, hogy nem is annyira borzasztóak).
A lelki okok tudatosításával párhuzamosan persze figyelek a fejfájást kiváltó fizikai okok orvoslására is pl. eleget alszom, pihenek, mozgok, eszem-iszom, vagyok friss levegőn stb.
Összességében tehát tudatosítom, hogy a férfias pólust túlértékeltem, ezért minél több női minőséget próbálok megélni. Megkeresem, hogy mely gondolataim fájdalmasak. Hol nem élem meg saját magamat a magam teljességében? Milyen érzelmeket nem engedek a felszínre kerülni? Egyensúlyi helyzetre törekszem a gondolataim és érzéseim között.
Paholcsek Erika (Lelki spektrum)