Zenehallgatás közben érezzük, hogy a zene hatással van ránk. Megnyugtat vagy éppen feldob, vigasztal vagy inspirál. Ezeket a különböző hatásokat használja ki a zeneterápia, de már egy tervezett folyamat keretében, ugyanakkor másképp, mint a zeneoktatás. A zeneterapeuta a zenét vagy zenei elemeket (hang, ritmus, dallam, harmónia) fejlesztési céllal használja. A fejlesztési cél mindig egyéni, de általánosságban az eredményesebb kommunikációt, kapcsolatokat, tanulást, önismeretet stb. segíti elő. A terápia különböző területekre (fizikai, emocionális, mentális, szociális és kognitív) hat, akár párhuzamosan.
Univerzális többféle szempontból. Bármilyen életkorban, már születés előtt is alkalmazható. Segít lelki vagy testi betegség, különösen szorongás esetén, bevált fogyatékossággal élőknél vagy traumát elszenvedőknél. De önismereti célból is belekezdhetünk. Szóval a célcsoportja: mindenki 😊.
Honnan ered holisztikus hatása? A zene segítségével nyelven kívüli eszközökkel tudjuk kifejezni magunkat. Az érzelmeket másképp közelítjük meg, és a zenében való elmélyülés egy másfajta tudatállapotot idéz elő, mint a mindennapi, így egyfajta meditációként is felfoghatjuk.
Nagy előnye, hogy nincs szükség semmiféle zene előképzettségre vagy hangszeres tudásra, és még csak nem is célja, hogy mások számára hallgatható zenét játszunk. A terápiás hatás hamis játék vagy éneklés esetén is működik 😊. A lényeg nem a teljesítmény, hanem a „belefeledkezés” és a zene szeretete.
A gyakorlatban csoportos és egyéni formában is részt lehet venni a foglalkozásokon. Az egyéni forma erősebb kapcsolatkezelési zavarok esetén ajánlott, elsődleges célja a terapeuta és a segített közötti kapcsolatfelvétel és kommunikáció. A csoportos forma feltételezi a közösségben való együttműködési készséget. Hatásai hangsúlyosabbak a szociális és kommunikációs kompetenciák terén.
Céltól függően legalább 5-10 alkalommal találkozunk a terapeutával. A terápiás foglalkozásokat képzett zeneterapeuta tartja; ma Magyarországon a Pécsi Tudományegyetemen és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán folyik a zeneterapeuta képzés.
A foglalkozásoknak három típusát különböztetik meg.
Receptív/Passzív: a zene felvételről megy vagy a résztvevők a terapeutát hallgatják. Zenehallgatás közben felszínre kerülhetnek (fájdalmas) érzelmek, élmények, tapasztalatok. A zene segít a tudatosításban, az érzelmek beazonosításában, a feldolgozásban.
Aktív: intuitív, cselekvő részvételen alapul. A résztvevők hangot adó eszközzel, hangszerrel dolgoznak vagy a saját hangjukat adják ki.
Komplex (integratív): a két előbbi módszer keveréke, tehát zenehallgatás és aktív zenélés is szerepel a folyamatban. Ezen kívül még más művészeti ágakat is bevonhatnak pl. rajz, tánc, mese. Ill. vizualizáció, relaxáció is kapcsolódik hozzá.
A terápia során egyszerűen megszólaltatható hangszereket használnak pl.: pánsíp, ujjcintányérok, xilofon, csörgők, dobok, esőbot.
Egy-egy zeneterápiás alkalom pontos formája a célcsoport függvénye, de a bevezető beszélgetés, zenehallgatás-zenélés (hangokkal való szabad játék), valamint az átéltek megbeszélése általában része a foglalkozásoknak. Gyerekek esetében gyakori, hogy örömteli mozgás, tánc, közös játék, lazítás is kapcsolódik a zenéhez. A résztvevők más kreatív tevékenységekbe is belefoghatnak pl. festésbe, rajzolásba. A zenei „alapanyagot” gyerekek esetében gyerekdalok, népdalok vagy klasszikus zenei részletek szolgáltatják.
Sok autizmussal élő gyermek szereti a zenét, hallgatása-átélése közben motiváltabbak a tevékenységbe lépésben és a bennmaradásban. Ez a beszédtől eltérő kommunikációs csatorna könnyebben kezelhető számukra. Valakit a ritmus fog meg, valakit a dallam, mást egy bizonyos hangszer. Több kutatás is arra az eredményre jutott, hogy az autizmussal élő gyermekek zenei memóriája kiemelkedően jó. A rendszeres ismétlődések révén a zene kiszámítható számukra, így biztonságos közeget teremt.
Mit fejleszt? Az általános zenei képességeken kívül jelentős hatással van a beszédkészségre, erősíti a koncentrációt, mozgást-mozgáskoordinációt, a ritmusérzéket. Az improvizálás révén előtérbe kerül a kreativitás. Könnyebben kelthető fel az érdeklődés ill. a figyelem hosszabban köthető le. Kevésbé kézzelfogható, de a személyiség kialakulása folyamán fontos hatás, hogy a terápiában részt vevők jobban megismerik a saját hangjukat, testüket, jobban tudnak fókuszálni az idő múlására. Javul az önreflexiójuk, és a másikra is könnyebben figyelnek oda, alkalmazkodnak. A sikerélmények révén javul az önbizalom, a kommunikáció, a kapcsolatteremtés. Jobban érzékelhetővé, felismerhetővé válnak az érzelmek.
A zenével való szorosabb kapcsolat azonban nem minden autizmussal élő gyermeknek ajánlott. Van, akit nem érdekel a zene, és olyan is, akik nagyon nem szeretik vagy akiket a szenzoros érzékenység miatt zavar a hangoskodás, mert túlstimulál. Ez utóbbi hatás egyébként a zeneterápia keretein belül csökkenthető.
Akinek viszont örömet okoz a zenével való kapcsolat, annak bármilyen formában ajánlott, akár otthoni éneklés és játékos zenélés, akár hangszeres tudásszerzés, akár zeneterápia formájában, amelynek ennél a célcsoportnál általános célja, hogy csökkentse az autizmussal élők elszigeteltségét.
Paholcsek Erika (Lelki spektrum)