„A lovaglás hasznos tevékenység. Bár úgy tűnhet, hogy aki lovagol, az csupán egy helyben üldögél – szó sincs henyélésről. Ellenkezőleg: a lovas testben és lélekben is megerősödik! A lovaglás fejleszti az egyensúlyérzéket, acélozza az izmokat, és a hátasok jó érzelmi hatással vannak lovasaik lelkére is. A lovak irányítása komoly testi mozgást igényel: edzi a lábat, a karokat, a hasizmot, a hátizmot. S amint ló és lovasa egyként cselekszik, egyként is gondolkozik, s így együtt a természet részévé válnak.” – foglalja össze Nyulász Péter Ciprián. Helka tündérpróbája című könyvében, miért is jó általában lovagolni.
De miben különbözik a lovaglástól a lovasterápia? Utóbbi egyéni vagy csoportos foglalkozás, melynek célja gyógyulás, képességfejlesztés vagy rehabilitáció, legfőbb eszköze pedig a ló és a lovaglás, és meghatározó eleme a ló és lovasa között létrejövő kötődés. A lovasterápiának több ága létezik: a hippoterápia, a gyógypedagógiai lovaglás és a pszichológiai lovasterápia.
A hippoterápia célja a tartási és mozgási funkció javítása, korrekciója. Különféle hatásai közül a legkiemelkedőbb a szenzomotoros fejlődés pl. a testérzékelés, térbeli érzékelés, mélyérzékelés.
A gyógypedagógiai lovaglás célja az érintett gyermekek fogyatékosságspecifikus fejlesztése egyénileg vagy csoportosan, a ló, a lovaglás, a lovardai tevékenységek és környezet által. Feladatai, célja többek között a megelőzés, a képességfejlesztés, a szenzoros integráció fejlesztése, a szocializáció elősegítése, a személyiség fejlesztése ill. az életminőség javítása.
A pszichológiai lovasterápia komplex terápiás foglalkozás, amelynek során pszichoterápia folyik a ló támogatásával. Résztvevői a ló, a páciens és a terapeuta. Jól alkalmazható szorongás, magatartászavarok, figyelemzavar, pervazív fejlődési zavarok terápiájában is.
Autizmusban érintett gyermekeknél a lovasterápia mindhárom fenti ága segítséget jelenthet, mindig az egyéni igényekhez igazodva.
Miért a ló? Már maga az állat látványa is esztétikai élmény; a ló erőt, biztonságot sugároz. Puha szőre, nagy szeme, ringató mozgása megnyugtat. Szemkontaktust lehet vele felvenni és hozzá lehet érni. A ló maga is közösségben él, és igénye van a kapcsolatra. Kíváncsi, ezért ő maga is kezdeményez. Nincsenek előítéletei, így feltétel nélkül képes elfogadni az embert.
Miben nyújt segítséget a lovasterápia?
Fejleszti a motoros és orientációs képességeket: a mélyérzékelést, a tájékozódás térben. Hatással van a törzsizmokra, az egyensúlyérzékre, a szimmetriára (segít összehangolni a test két oldalát), javítja a tartáshibákat, segít összerendezni a nagy- és finommozgásokat. A lovaglás kialakítja-megkívánja a jó erőnlétet. Nem utolsósorban hat a ritmusérzék fejlődésére. A szenzoros integrációt úgy segíti, hogy multiszenzoros ingerforrást biztosít. Ezen belül különösen a vesztibuláris rendszert fejleszti, aminek feladatai pl. térérzékelés, mozgás sebességének, irányának jelzése, testséma kialakítása, fej helyzetének meghatározása.
Hat a kognitív képességekre: A gyermek új ismeretekre tesz szert pl. a ló életmódjával kapcsolatban.
A lovaglás és a lóval való foglalkozás ún. cselekvéses tanulás, mert a tervezett cselekvést előbb el kell képzelni, megtervezni, majd csak azután elvégezni. Pl. hogyan szállok fel a lóra, milyen mozdulatsort végzek rajta, milyen lehetőségek következhetnek be ill. mi történik, ha nem sikerül végrehajtani a feladatot stb.
Folyamatban kell gondolkodni, stratégiát készíteni, milyen lépések követik egymást (szerialitás) az egyes feladatok végrehajtása közben, akár már a ló felszerszámozásától kezdve. Mivel a feladatok kihívással teliek, a lóval való foglalkozás elősegíti a figyelem összpontosítását.
Javulnak a szociális képességek: a feladat- és szabálytudat, a kitartás, az önállóság, a felelősségérzet. A legtöbb lovas megéli a veszély érzését, majd legyőzi a félelmét, elfogadja a kihívást, és a sikeres végrehajtás elégedettséggel, büszkeséggel tölti el, ami növeli az önbizalmát. Már az is, ha azt a hatalmas lovat a gyermek vezetni tudja, hát még, amikor egy nehéznek hitt feladatot sikeresen hajt végre.
A lóval való kapcsolat, a lovon ülés biztonságérzést nyújt, a ló járása elringat, ellazít, a hasonfekvés az állaton fejleszti az ősbizalmat.
A csoportos foglalkozások során többen tevékenykednek a ló körül pl. lóápolás közben, így fejlődik a kooperatív magatartás is.
Szintén jelentősen változnak a kommunikációs képességek: a lóval való munka már magában állandó verbális és nonverbális kommunikáció lovas és ló között. Az állat jelenléte segíti a feloldódást, a gyerekek könnyebben beszélnek (lóval, segítővel, társakkal), nyitottabbá válnak. Nemcsak a beszéd, hanem a mozdulatok, érintések, pillantások is fontosak.
Hogy milyen egy-egy foglalkozás menete, és mi a pontos tartalma, az mindig az egyéni igényektől függ. Néha a téma csak a ló vezetése, simogatása vagy csupán az egyszerű kapcsolatfelvétel. És persze máskor a gyerekek önállóan lovagolnak, különböző jármódokban. Idővel pedig következhetnek a lovastorna feladatok.
Különböző célok eléréséhez más és más eszközöket használnak, másfajta játékokat játszanak.
A fejlesztés eszközei lehetnek a „központi” eszközön, magán a lovon kívül pl. lószerszámok, labdák, karikák, babzsákok, bóják, vödrök, csipeszek, ügyességi játékok, kirakók és minden olyan eszköz, amely egyébként gyógypedagógiai céllal alkalmazható, és itt a ló plusz motiváló hatását ki tudják használni pl. memóriajátékok, képeskönyvek, építő játékok, gyurma, rajzeszközök.
A terápia során végzett tevékenységek legfontosabb eleme maga az állat, amit lehet vezetni, amire fel- és le lehet szállni, lehet rajta egyensúlyozni, tornagyakorlatokat végezni (alapülés, sarokülés, hason fekvés, karemelés, bokakörzéss stb.). A lovon mozgás közben lehet célba dobni, pakolni, karikába bebújni. Lehet a ló sörényével foglalkozni pl. csipeszeket beletenni, vagy pohár vízzel egyensúlyozni. Lehet bóják között vezetni a lovat. Ezen kívül végezhető minden olyan játék, feladat, amelyet egyébként ló nélkül is működik, de lóval együtt hatékonyabb, mert motiváltabb a gyermek. Pl. lerajzolja, gyurmából megformázza a lovat. A lovasterápia része az állat gondozása, etetése, megfigyelése, simogatása is.
A feladatokat gyakori ismétlés mellett végzik, végrehajtásukat automatizálják.
A lovasterápia formája egyéni vagy kiscsoportos (2-4 fő), a foglalkozások időtartama általában 30 vagy 60 perc. 4-5 éves kortól ajánlott.
A foglalkozások feltételei között szerepel a szakmai team jelenléte. Tagjai a lovasterapeuta (gyógypedagógus, gyógytornász vagy pszichológus), a lovat ismerő vezető és a segítő. Esetenként támogathatja a team munkáját orvos vagy lovas szakember. A team legfontosabb tagja a vizsgázott terápiás ló. Általában öt évnél idősebb, barátságos, nyugodt, herélt, jól trenírozható állatot választanak ki. Fontos a ló mérete is, hogy a kisebb gyerekek is megfelelő társra találjanak.
Tárgyi feltétel a bekerített lovaglási hely (és hozzá istálló, legelő, karám) ill. a lovagláshoz szükséges felszerelések, eszközök pl. kantár, nyereg, rámpa. Szükséges még öltöző, de akadálymentesített mellékhelyiség is.
Nem utolsósorban a foglalkozásokon való részvételhez szükség van orvosi javaslatra, szülői nyilatkozatra (arról, hogy a gyermeke részt vehet a foglalkozáson) ill. balesetbiztosításra. Bizonyos tünetegyüttes fennállása esetén a gyermek nem vehet részt lovasterápiás foglalkozáson pl. csípőizületi elváltozások, csonttörésre való hajlam, gyakori epilepsziás rohamok.
A lovasterápia számos más előnye mellett az autizmussal élők esetében talán a szociális és kommunikációs hatás a leginkább előremutató. A résztvevők körében általában megfigyelhető az érzelmek, a figyelem, a kapcsolattartás és az utánzás fejlődése.
Mivel a ló itt és most reagál, mindig azonnal visszajelez, ha valami másképp működik, így a lovas mindig tudja, hogy mikor cselekszik „helyesen” és mikor nem. Tehát ebben a környezetben sokkal inkább érti a világot, biztonságban érzi magát a ló társaságában.
Az érzelemszabályozás területén is óriási fejlődési lehetőség az, hogy a lovasban tudatosul, hogy a ló tükrözi a lelkiállapotát (ún. szinkronizáció). Ha a lovas feszült, az átragad az állatra, és annak negatív következménye van pl. a ló engedetlen.
A lóval való kapcsolat akkor válik sikeressé és örömtelivé, ha a gyermek ki tud lépni a komfortzónájából, ha belemegy a kihívásokba, hajlandó új viselkedésformákat és megoldási módokat kipróbálni (már azzal, hogy felült a ló hátára, perspektívát váltott). Segítségével tudatosabbá, önreflexívvé válik, könnyebben tud a jelenben maradni.
Paholcsek Erika (Lelki spektrum)