Európában több ezer, Magyarországon több száz terápiás kutya (ill. páros) dolgozik. A kutyás terápiát széles körűen alkalmazzák: értelmi fogyatékos felnőttektől kezdve súlyos tanulási problémákkal küzdő gyermekekig sokakat támogatnak vele. Hasznos értelmi-, érzékszervi- és mozgásfejlesztésben, kommunikációs készségek fejlesztésére, kreativitás fejlesztésére, beszűkült érdeklődés és aktivitás kiterjesztésére ill. együttműködés fejlesztése céljából.
Miért a kutya? A kutya rendkívül jó társa az embernek, képes vele szoros érzelmi kapcsolat (kötődés) és kifinomult kommunikáció kialakítására, rendkívül jól működik vele együtt. Jól figyeli meg az emberi viselkedést, utánozza azt, felismeri benne a lényeget. Fogékony az ember közlési szándékaira, jelzéseire (mint pl. szemkontaktus, megszólítás). Az ember irányító jeleit azonosítja és követi (pl. mutató kézmozdulat, tekintet).
A terápiás kutyát nem a fajtája alapján választják ki, hanem az egyedeket válogatják. Az a lényeg, hogy nyugodt, engedelmes alaptermészetű, jól tanítható, jó memóriájú kutyát találjanak, az eb képes legyen sok trükk megtanulására, és szeresse az emberek közelségét.
Miben segít a kutyás terápia az autizmusban érintett gyermekeknek? Egyre szélesebb körben ismert, hogy a kutya fontos szerepet játszhat a gyermek szociális és érzelmi fejlődésében, konfliktuskezelésében, empátiájának alakulásában. A kutyával szembeni interakciók segítik a helyes társas viselkedés megtanulását, a könnyebb beilleszkedést, nő az önbizalom, az empátia. A kutyával való kapcsolat csökkenti a stresszt, mert az állat érzelmi támaszként szolgál ill. maga a simogatás, de már a kutya jelenléte is normalizálja a vérnyomást, ellazulást okoz. A gyermek szociális rutinokat sajátít el pl. hogyan neveljen, gondoskodjon másokról. Kompetensnek érzi magát, ha rendszeresen érzi, hogy szót fogad neki a kutya és sikerrel végrehajtja a feladatot. És talán a legfontosabb, hogy a kutya feltétel nélkül elfogadja a gyermeket, legyen annak bármilyen személyisége vagy esetleges sérülése.
A kutya több érzékszervre is hat: élénken mozog, erős hangot ad ki, szokatlan a tapintási felülete. A gyermek gyakorolja a kommunikációt, a társas érintkezést. Sokszor a kutya „eszköz” a másokkal való kapcsolatteremtésre is. Ezen kívül a kutyával való közös munka cselekvésre, együttműködésre motivál, és segít a figyelmet fókuszálni.
A társas interakciókat könnyebb lebonyolítani a kutyával, mint az emberekkel, mert viselkedése egyszerűbb, könnyebben érthető (kezdetben persze segítséggel). Az interakciók nem komplexek, a feladatok ismételhetőek és könnyen bejósolhatóak (pl. a gyermek eldobja a labdát a kutyának, az pedig visszahozza). A foglalkozások során a gyermek magabiztossá válik az egyszerűbb társas viselkedési formákban, ami alapot biztosít a bonyolultabbakhoz. Többen is megfigyelték, hogy a gyerekek a kutyával szemben olyan viselkedési mintázatokat mutatnak, amilyet embertársaikkal szemben nem (pl. üdvözlés, szemkontaktus felvétele).
A foglalkozások során a gyermek tapasztalja, hogy a kutya is hibázik, vagy előfordul, hogy nem fogad szót. De a hibát ki lehet javítani, a csorbát ki lehet köszörülni, és közben a kutya ugyanolyan szeretnivaló marad. Könnyen azonosul ilyen helyzetekben az a gyermek a kutyával, aki maga is szófogadatlan, vagy akár nagyon szigorú magával, ha hibát követ el.
A kutyás foglalkozások általában kielégítik a gyermek biztonság iránti igényét is: a szabályrendszer egyszerűen átlátható, a feladatok (vagy az alapfeladat bizonyos elemei) ismétlődnek, a helyszín ugyanaz marad.
A terápia mindig egyénre vagy csoportra szabott. Az előnyökön kívül lehetnek hátrányai is egyes gyermekek számára, pl. előfordulhat, hogy a kutya környezetében a gyermek izgatottá válik, és repetitív viselkedési elemek jelennek meg, vagy azok zavaróan sűrűsödnek, erősödnek. Általában azonban az előnyök jóval meghaladják a hátrányokat. Az is lehet, hogy a gyermek fél a kutyáktól, ezért döcögősen indul a terápia folyamata, de a félelem leküzdésében segít a felvezető, és mindenki a saját tempójában ismerkedhet, közeledhet a kutyához. Gyakran a közös cél, a csoport, a feladat megoldása érdekében vesz erőt félelmén a gyermek, és a sikeresen elvégzett feladat tovább motiválja a kutyával való együttműködésre. Az a tapasztalat, hogy a legtöbben képesek túljutni a kezdeti félelmen, és a kezdetben bátrabbakhoz hasonlóan megszeretik a kutyával való közös munkát.
Ez a terápiás forma kevésbé ismert, mint pl. a mozgásfejlesztés, ugyanakkor jó tudni, hogy ma Magyarországon rendelet szabályozza a segítő kutyák képzését, a kiképző szervezetek működését, a vizsgáztatás és a kutyák alkalmazásának szabályait.
A terápiás kutya kiképzőjével együtt két vizsgát tesz. Az egyiken a temperamentumot (pl. engedelmesség, reakciók szokatlan helyzetre, fájdalomra) vizsgálják, a másikon egy valós terápiás helyzetben való viselkedést („zavaró” tényezők mellett). Ilyenkor megfigyelik a kutya és felvezető (ő irányítja a kutyát) közös munkáját, együttműködésüket, alkalmasságukat a segítő tevékenységre. A felvezetővel szemben is elvárásokkal élnek (mennyire figyel a kutyára, hogyan motiválja, hogyan reagál a különböző helyzetekre). A felvezetők számára jelenleg nem kötelező az egyébként létező felvezető képzések elvégzése, de sokan élnek a lehetőséggel. Ilyen képzések a „habilitációs kutyakiképző” vagy a „kutyaterápiás fejlesztő szakember” képzés.
Sikeres vizsgák után a felvezető és a kutya közös terápiás igazolványt kap (nyugodtan kérdezzünk rá, hogy van-e), amely a vizsga után két évig érvényes, utána pedig hosszabbítható. Emellett egészségügyi előírásoknak is eleget tesz (az alapoltásokon kívül egyéb speciális feltételeknek is megfelel).
A kutya a vizsgakövetelmények teljesítésével nem fejezte be a felkészülést a mindennapi terápiás feladatokra. A felvezető figyel a folyamatos egészségügyi ellátására ill. folyamatosan képezi őt, mindig figyelve, hogy az aktuális feladataikhoz milyen tudásra van szükség.
Terápiás kutyával „összefuthatunk” különböző intézményekben pl. óvoda, általános iskola, pedagógiai szakszolgálat ill. mi vihetjük magánúton foglalkozásra a gyermekünket (a rendelet előírja a lehetséges alkalmazási helyeket). A gyermek csak akkor vehet részt kutyával asszisztált foglalkozáson, ha a szülő arra írásban engedélyt ad. Természetesen a beleegyezéskor különböző egyéb tényezőket is megállapodásba lehet foglalni (pl. fotózás, allergia stb.).
Terápiás kutyák alkalmazhatók az állatasszisztált oktatás keretében, ismeretek elsajátítása céljából is, ahol a kutya játékos feladatokban segíti a tananyagban való elmélyülést. Ill. alkalmazhatók a gyógypedagógiai fejlesztés során, a terápia kiegészítése, hatékonyságának növelése alkalmából.
Mi fejleszthető jellemzően?
- Motoros képességek (közös játék keretében).
- Kognitív képességek (pl. figyelem, emlékezet – akadálypálya, trükkök, memóriajáték).
- Orientációs képességek (saját testen, térben és síkban való tájékozódás – közös feladatok izgalmasan, viccesen).
- Kreatív képességek (helyzetek, konfliktusok megoldása közös feladatban).
- Szociális és kommunikációs képességek (minden feladatban szerepet kap).
- Motiváció a kutya iránti érdeklődés és a sikeresen elvégzett feladatok által. Az oldott légkör segíti a gördülékenyebb együttműködést a felvezető és a gyermek között.
Autizmusban érintett gyermekek esetén kiemelendő, hogy hogyan fejlődnek a szociális és kommunikációs képességek. Lényegében minden kutyával együtt végzett feladat során szükség van rájuk, ugyanis, ha a gyermek eredményesen szeretné végrehajtani a feladatot, együtt kell működnie a kutyával. Vagyis folyamatosan rá kell figyelni, kommunikálni kell vele (beszéddel, kézmozdulattal, tekintettel). Van, hogy a gyermek beleképzeli magát a másik szerepébe pl. amikor akadálypályán megy végig a kutya. A feladatok végén megdicséri az állatot, jutalomfalatot ad neki. Tehát a kutyával való együttműködés olyan viselkedésre motiválja, amit máskor nem vagy kevésbé hatékonyan végez.
Hogy néz ki egy foglalkozás? Mindig máshogy, hiszen mindig a célcsoport (egyén vagy csoport) és a kutya szükségleteihez, képességeihez (mozgásigényéhez) igazodik. Mindkettőjükhöz, hiszen ha a kutya nem tapasztalt bizonyos típusú feladatok elvégzésében, hamar elfáradhat, motiválatlanná válhat. A kutyás terápia megvalósulhat egyéni vagy csoportos formában. Utóbbi gyakoribb, ilyenkor többféle feladat végezhető, de természetesen mindig az egyéni igényeket kell figyelembe venni.
A foglalkozások során sokszor váltakoznak a mozgásos (pl. fogójáték, labdázás, akadálypálya) és kevésbé aktív feladatok (pl. memóriajáték). A feladatok egy része ismétlődik az egymást követő foglalkozásokon, de különböző variációs lehetőségek állnak rendelkezésre. A foglalkozás többnyire keretbe ágyazódik, melyet az üdvözlés és az elköszönés határol. Ez az állandóság biztonságot is ad a gyermeknek. Fontos, hogy több résztvevő esetén a foglalkozások során minden gyermek érintkezzen legalább rövid időre a kutyával.
Mit csinál a gyermek a foglalkozás során? Játszik ill. feladatot hajt végre. A csoport által játszott korábbi játékokat, amelyet „kiegészítenek” a kutyával. Vagy léteznek a kutyás terápiákban sikerrel alkalmazott feladatok, amelyeket a felvezető átalakíthat az aktuális célcsoport számára. És természetesen vannak olyan feladathelyzetek, játékok is, amelyeket a célcsoportot látva a terapeuta újonnan talál ki.
És mit csinál a kutya? Lehet aktív résztvevő, amikor együtt játszik vagy együttműködik a feladatvégrehajtásban a gyermekkel. Ilyen feladat lehet pl. az, amikor a gyermek lefekszik a földre, becsukja a szemét. Segítője egy (kettő-három) testrészére jutalomfalatot tesz, a kutya pedig megeszi a gyermekről a falatokat. (A feladatok mindig önkéntesek!) Az is lehet, hogy a játékban a kutya a gyermek „ellenfele”, mint a rókafogó játékban. Ebben a gyermek kap egy rókafarkat, amit a nadrágjába dug, majd elbújik. A kutya elindul vadászni, és megpróbálja ellopni a rókafarkat. Mikor a kutya akadálypályán megy végig, a gyermek feladata a kutya irányítása, végigvezetése lesz. És lehet a kutya passzív résztvevő, amikor rajta végzik a feladatot. Pl. kisgyermekek mozgásos mondókáit átalakítva lehet a kutyát érintgetni pl. Mit csinál a két kezem (simogat, paskolgat, csiklandoz stb.)? Passzív a kutya akkor is, ha ő maga lesz a feladat elvégzése után a jutalom. Pl. amikor végigverekedte magát a gyermek a feladaton, megsimogathatja, megdögönyözheti a kutyát.
A foglalkozások során egyéb információkat is szereznek a gyerekek. Fontos, hogy tudják, átérezzék, hogy a terápiás kutya különösen türelmes, szelíd és elfogadó. Ugyanez nem várható el minden kutyától, akivel az ismeretségi körben vagy az utcán találkoznak. Megismerkedhetnek a felelős állattartás szabályaival, a kutya testbeszédének értelmezésével ill. azzal, hogy veszélyes helyzetekben a kutyával szemben hogyan érdemes viselkedni.
Összességében nagyon hasznos terápiás lehetőségről van szó, aki kipróbálta, általában lelkesen folytatja hosszabb távon.
Paholcsek Erika (Lelki spektrum)