Az autizmus gyűjtőfogalom, többféleképp definiálják, kategorizálják (ld. pl. DSM-IV, DSM-5, Gillberg, BNO-10). Az autizmus egy ún. spektrumzavar (angolul: autism spectrum disorder (ASD)), vagyis ennek az állapotnak sokféle megjelenési formája fordul elő. Az idegrendszer sajátosan, a neurotipikustól eltérő módon fejlődik. A spektrumon elhelyezkedő személyek közös jellemzője, hogy eltérő idegrendszeri fejlődésük pervazív, vagyis a személyiség egészét érinti és minőségileg csökkent szociális, kommunikációs, viselkedési és érdeklődési mintázatokban jelenik meg. Megjelenési formája mellett súlyosságának foka is eltérő lehet, a súlyos, járulékos fogyatékosságokkal halmozott sérüléstől akár a jól kompenzált állapotig.
Eredetét az orvostudomány jelenleg pontosan nem ismeri, a genetikai és környezeti tényezőket is fontosnak tartja. A tudomány szerint az állapot nem gyógyítható, de (gyógy)pedagógiai-pszichológiai módszerek hatására jelentős javulás figyelhető meg.
Előfordulásának gyakoriságát régebben jóval alacsonyabbnak gondolták, napjainkban különböző források 0,25-1,5%-ra becsülik. Az Autisták Országos Szövetségének becslése alapján ma Magyarországon legalább 100.000 személy él autizmussal (helyezkedik el a spektrum valamely pontján).
Ha kicsit más szempontból közelítünk a témához, rengeteg gondolat merülhet fel, hiszen egyrészt a tünetek megjelenési formái rendkívül szerteágazóak, másrészt nézhetjük a tünetegyüttest közelről-távolról, jobbról-balról, tehát mindig más szemszögből. Későbbi bejegyzésekben külön-külön is részletezni fogom az egyes tüneteket; így az alábbiak korántsem jelentik a jelenség teljeskörű értelmezését, inkább csak gondolatébresztő felvetések.
Lelki-szellemi szempontból a spektrumon lévő személy nem találja a kapcsolatot a környezetéhez, és fél elhagyni a saját biztonsági zónáját. Retteg, szorong, hogy minden úgy maradjon, ahogy most van, ahol biztonságban van. A változás bizonytalan, nem tudni, jót vagy rosszat hoz. A rosszat nem tudná elviselni, ezért inkább ne is változzon semmi. A mostani biztos állapot még akár a pozitív irányú változásnál is jobb, mert az bizonytalan, ismeretlen.
Nem érti a többieket, a másikat. Ők egy teljesen más világ. Fél tőlük, nem akar róluk tudni semmit. Ha viszont nem ismeri őket, marad a félelem. Miért jó az neki, ha megismeri őket? Több lesz ő attól? Elég ő így is.
Nem érti az érzelmeit. Irányíthatatlanok. Maguktól jönnek, nem ő hívja elő, és befolyásolni sem tudja azokat. Ezért tudomást sem vesz róluk. Így könnyebb. A többiek érzelmeit már fel sem ismeri, hiszen saját magában sem tanulta meg beazonosítani azokat. Ha engedné magán elhatalmasodni az érzéseket, lehet, hogy fájdalmat, kellemetlenséget, szomorúságot élne át – akkor inkább ne érezzen semmit. Vagy ha ott is az érzés, nem engedi felszínre törni, úgy biztos nem keveredhet veszélybe.
Bezárja magát a saját falai közé. A saját félelmei rabja. Lebonthatatlan és áthatolhatatlan falat húz maga köré. Ezen nem törhet át senki. Ez jó, hiszen biztonságban van. Idővel azonban észreveszi, hogy ő sem mehet ki azon a falon. Ez viszont rossz, mert elveszítette a szabadságát is. Mivel a félelmei nagyok, nem engedheti ledőlni a falat, de zavarja, hogy ő sem szabad. Nem tud szárnyalni, nem teheti azt, amihez kedve van. Közben próbálgatja a teste-lelke határait, próbálja is áttörni a falat, de meg is ijed tőle és visszahúzódik, majd újra próbálja és újra visszahúzódik.
Időről időre felmerül a kérdés, hogy vajon a korábbi időkben kevesebb autista élt-e, vagy csak a mai diagnosztika pontosabb módszerei növelik az esetszámot. Az viszont a társadalom többsége által elfogadott tény, hogy a neurotipikus emberek tömegei is egyre kevésbé kapcsolódnak egymáshoz, a közösséghez, és egyre elszigeteltebben élnek egymáshoz fizikailag közel, de lelkileg messze. Az emberi kapcsolatok intenzitása, a segítségnyújtás és a közösség ereje a korábbi időkhöz hasonlítva a nyugati típusú társadalmakban lényegesen lecsökkent. Az autista csak visszatükrözi a világot. Azt, hogy sokan szintén így élnek, saját magukra erősebben, a környezetükre kevésbé koncentrálva. Inkább a tudományra és digitális világra, a gépekre fókuszálnak, mint saját benső értékeikre, a lelkiekre. De a spektrumon lévő személy nemcsak tükröz. Kifejezheti ő az állapotán keresztül azt is, hogy nem tetszik ez a világ, ahogy most működik, rossz irányba mennek a dolgok, nem akarok részt venni benne, és inkább elszigetelem magam, elhatárolódok.
Mindenkinek mást mutat, másra hívja fel a figyelmét a gyermeke vagy a spektrumon elhelyezkedő ismerőse, barátja. Hogy Neked pontosan mit üzennek ezek a tünetek, az pontosan olyan egyedi, mint a spektrumon elhelyezkedő emberek sokasága és az ő viselkedési mintázataik.
Paholcsek Erika (Lelki spektrum)