Gyermeked az átlagostól eltérő mennyiségű és minőségű figyelmet igényel. Minden energiádat beleteszed, a középpontban mindig a gyermek áll. Javuljon az állapota, jobb legyen az életminősége, fejlődjön viselkedésében, mozgásában. Erőt, energiát nem kímélve teszed a dolgod.
Te eközben hogy érzed magad? Magaddal szoktál foglalkozni? Jut időd a saját épülésedre, pihenésre, feltöltődésre? Rádtör néha az elkeseredés, a kilátástalanság érzése? A kérdés, hogy miért pont velem és velünk történik mindez? Hogy másoknak miért könnyebb?
Te hol vagy ebben az egészben? Egész nap lótsz-futsz, fejlesztésre hordasz, kilincselsz, elviseled a következő visszautasítást, végigköveted a dühkitöréseket, elmagyarázod századszorra is, elviseled a furcsálló tekinteteket és … nyugodtan folytasd a felsorolást tetszésed szerint.
Kapsz néha egy kis dicséretet, elismerést, együttérzést? Ha nem tartozol a kivételesen szerencsések közé, akkor ritkán. Pedig megérdemled. Vállon veregetheted magad. Nem önajnározásra gondolok, hanem arra, hogy reálisan tekints az érdemeidre. Arra, hogy ha más nem is feltétlenül teszi meg, de Te vedd csak nyugodtan számba, hogy mennyi mindent tettél, mennyi nehézséggel küzdöttél meg az elmúlt napban, hétben, évben. És ne csak arra gondolj, hogy találtál egy gyógypedagógust, akivel végre jól haladtok vagy arra, hogy sikerült valahogy elintézni, hogy átvegyék a gyerkőcöt egy másik iskolába, ahol igényei szerint foglalkoznak vele.
Emlékezz arra is, hogy Te hányszor lépted át önmagad. Egyébként sosem kérnél senkitől, de a gyerekedért mégis megtetted? Már nem süllyedsz el a Rád meredő tekintetek tengerében, ha feltűnően viselkedik a csemetéd? Ma végtelen lelki nyugalommal álltál egy órán keresztül dühtől tajtékzó gyermeked mellett? Vagy egyszerűen csak kiváltottad a főnököd elismerését a legújabb projektnél? Végre sikerült a süti, amit már tízszer próbáltál tuti recept alapján elkészíteni? Erőt vettél magadon és szóba elegyedtél a rendkívül ellenszenves új kollégával, akiről aztán kiderült, hogy egész jó fej? Mindegy, mi volt az, de időről időre érdemes számba venned a pozitívumokat is. Különben előfordulhat, hogy bennragadsz a mindennapi taposómalomban, belefásulsz a szürke hétköznapokba, a küzdelembe, az elakadásokba, a már-megint-hogyan-tovább érzésébe.
Szeretnélek megnyugtatni. Jól csinálod. Lehet, hogy nem tökéletesen, de arra nincs is szükség. Még ha nem is látszik rajta feltétlenül és nem is mondja, de a gyermeked egész biztosan méltányolja az erőfeszítéseidet. Ő hálás minden cselekedetedért, igyekezetedért, amivel a fejlődését segíted elő. Ő nem várja Tőled, hogy tökéletes legyél. Ő egész pontosan tudta, hogy mire vagy képes, és Téged választott szülőjének. Tisztában volt vele, hogy hol tartasz, legyen az hátrébb vagy előrébb. Tudta, hogy hova tudsz elérni, ha teszel érte. Ő mindennel elégedett, ahogy van. Rád volt szüksége, csakis Rád. Akkor is, ha Te úgy érzed, nem vagy tökéletes, hogy sokkal jobban is csinálhatnád vagy hogy egy helyben toporogsz. Ő tudta, hogy ez is benne van a pakliban, és ennek tudatában akart Hozzád születni. Azért rendelte Neked őt az Univerzum, mert neki Rád, Neked pedig rá volt szükséged. Neked is és neki is így a legjobb. Mindkettőtöket ez visz leginkább előre.
Paholcsek Erika (Lelki spektrum)