Egyre több gyógypedagógusnál ill. fejlesztéssel foglalkozó intézményben érhető el az egyéni vagy csoportos autizmusspecifikus fejlesztés, mely az adott gyermek fejlesztési igényétől függően használja a kognitív viselkedésterápia eszközeit, fejleszti és tanítja a szociális és kommunikációs készségeket, valamint támogatja a családot a mindennapi életben fellépő problémák megoldásában.
A terápia bizonyos elemeit otthoni környezetben, „spontán nevelés” közben is gyakran alkalmazzuk, más elemeit pedig érdemes tudatosan elsajátítanunk. Hiszen tudjuk, hogy a fejlesztés nem ér véget a terápiás szoba falainál, hanem akkor van igazán hatása, ha azon kívül is következetesen folytatódik.
Az autizmusspecifikus fejlesztés alapvető lépése a terápiás közeg, vagyis a megfelelő környezet kialakítása. Ez ugyanúgy egyéni, mint egy-egy konkrét feladat, játék vagy fejlesztőeszköz, hiszen az adott gyermek egyedi igényeihez igazodik. Ez a tudatosan kialakított környezet első ránézésre lehet, hogy furcsa benyomást kelt, de a gyermeket nagymértékben segíti, szorongását oldja. Milyen ez a támogató környezet? Az egyedi igényektől függően egyszerű, jól átlátható, strukturált, vizuális segítségeket is tartalmaz, és a lehető legkevesebb benne a zavaró inger.
Több tudományosan kidolgozott, elismert rendszer épül kognitív viselkedésterápiás elemekre.
Ilyen komplex, kognitív viselkedésterápiás elemeket is tartalmazó módszer a TEACCH (Treatment Education of Autistic and Related Communication Handicapped Children – Autisztikus és azzal összefüggő kommunikációs fogyatékosságot mutató gyermekek oktatása és kezelése). Ez a módszer az egyéni igényekre szabott, strukturált környezetet tekinti alapvető fontosságúnak, és feltételezi a szülői együttműködést. Amennyiben szükséges, elkülönítik a különböző tevékenységekre használt területeket is (pl. játék, tanulás helye), hogy könnyebb legyen az egyes funkciókat átlátni. Jellemzői a széles körben használt vizuális támpontok, mint pl. a napirend használata. Az eszközök használata kiszámíthatóvá teszi a világot a gyermek számára, és elősegíti a napirendi feladatok, tevékenységek gördülékenyebb végrehajtását.
A PECS (Picture Exchange Communication System – Képkártyacserés kommunikációs rendszer) a beszédképesség területén elmaradást mutató érintettek számára kidolgozott, képkártyákon alapuló – szintén komplex, kognitív viselkedésterápiás elemeket tartalmazó módszer. A fejlesztés során a gyermek megérti az összefüggést a tárgy képe és a tárgy között (pl. ha odaadom az alma kártyát, akkor almát szeretnék érte – csere), majd fokozatosan megtanulja a különbséget a képek és szimbólumok (pl. kéz=kérek) között. A szimbólumok segítségével mondatokat alkot, kifejezheti vágyait, gondolatait. Kutatások szerint a módszer elősegítheti a beszéd kialakulását is. (Míg a TEACCH esetében a vizuális segítség a környezet elvárásait közvetíti a gyermek felé, a PECS abban segít, hogy a gyermek tudja közölni saját gondolatait a környezettel.)
Az ABA (Applied Behavior Analysis – Alkalmazott viselkedéselemzés) módszer hangsúlya a viselkedésen van. Előbb elemzi a problémás viselkedést, a környezeti tényezőket, majd az alapján készséget fejleszt, ezáltal elősegítve a helyes viselkedést, és leépítve a nem megfelelőt. Fontos eszközei a jutalmazás ill. annak elmaradása. Mivel a gyermek viselkedését folyamatosan monitorozza, itt még inkább szükséges a szülők támogatása, mint más módszerek esetében. A hatékony terápiához szakirodalmi adatok szerint legalább napi 5-6 óra foglalkozás szükséges, ill. minél hamarabb kezdik, annál nagyobb hatása lesz a módszer alkalmazásának.
A kognitív viselkedésterápián alapulnak az erős vizuális képességekre építő eszközök / módszerek pl. napirendi kártyák, folyamatábrák, feladatlisták, én-könyv, napló, képregények, de a szociális történetek is.
Az autizmusspecifikus fejlesztés rendkívül nagy segítséget nyújt a mindennapi életben való könnyebb boldoguláshoz, az összetett tevékenységek elsajátításához, a rugalmasabb viselkedés megvalósulásához, a szocio-kommunikációs helyzetekben szükséges magabiztossághoz. A jelenlegi gyógypedagógiai gyakorlat főárama a legeredményesebb megsegítési lehetőségnek tartja. Vitathatatlan érdemei mellett mindenesetre azt érdemes lehet végiggondolni, hogy a kognitív képességeken alapuló fejlesztési mód a bal agyféltekére (logikus, racionális, analitikus gondolkodás) mint erősségre támaszkodik, azt erősíti. Ez az érintettek esetében az egyébként is a fejlettebb, jobban működő agyfélteke. A gyengébben működő jobb agyfélteke (kreatív, érzelmekért felelős, holisztikus gondolkodás) fejlesztésére ez a megközelítési mód kevés hangsúlyt helyez, így a két oldal közti aránytalanság még inkább fokozódhat. A csakis a kognitív képességeket igénybe vevő és fejlesztő terápia általában nem törekszik a két agyfélteke közti hatékonyabb kapcsolat elősegítésére sem, így érdemes lehet kiegészítésképpen más megsegítési, fejlesztési módokat, eszközöket is használni.
(Ezekről következő bejegyzésekben írok.)
Paholcsek Erika (Lelki spektrum)